Kérdezd meg a nagymamádat, honnan jön a „kutya baja”, és jó eséllyel kapsz rá valami magyarázatot. Más szólásokhoz egész kis novellák tartoznak, ravasz parasztokkal, török pasákkal, néha Mátyás királlyal. Szórakoztatóak, csak épp a legtöbbjüket jóval a szólás után találták ki.
A néprajzosoknak még neve is van erre a műfajra, és mielőtt nekiállnánk az öt kiválasztott mondásnak, megéri megismerni.
Az utólag ráragasztott mese
A Magyar néprajzi lexikon „szólásmagyarázó mesének” hívja azokat a rövid történeteket, amelyek egy szólás eredetét próbálják elmesélni. A szócikk elég egyenesen fogalmaz: legtöbbször ál-aetiológiával van dolgunk, vagyis a mesélő utólag ragaszt egy történetet a mondáshoz.
A 18. század végétől a 19. század végéig ez kifejezetten divatos műfaj volt. Kovács Pál 1794-es győri gyűjteményétől kezdve Dugonics, Ballagi, Erdélyi és Sirisaka kötetein át Margalits Ede 1896-os könyvéig a szerkesztők anekdotákat fűztek a szólásokhoz – nem tudományos céllal, hanem hogy változatosabb legyen az anyag. A 20. századi szóláskutatás ezt már tudománytalannak tartotta: a meséket elhagyta, és az eredet kérdésében csak nyelv- és művelődéstörténeti dokumentumokra hagyatkozott.
Ennek tükrében érdemes végigmenni a listán.
Kutya baja – és semmi köze a kutya egészségéhez
Kezdjük a címadóval. A magyar nyelv értelmező szótára (a Nyelvtudományi Intézet szótára) szerint a kutya baja bizalmas kifejezés, jelentése: „nincs komoly baja; semmi baja”.
Ami igazán érdekes, az a besorolás. A szótár ezt nem a kutya mint állat alatt tárgyalja, hanem a kutya melléknévi jelentései között. Ennek a csoportnak az első jelentése: gyalázatos, nyomorúságos, a maga nemében a lehető legrosszabb – ahogy a kutya élet vagy a kutya helyzet kifejezésben. A főnévi részben pedig van egy olyan jelentés is, hogy jelentéktelen személy vagy dolog, „senki, semmi”, ide tartozik a kutya se fordulat („kutya se törődik vele”).
A szótár nem mondja ki, hogyan lett ebből a „semmi baja” jelentés, úgyhogy én sem teszek úgy, mintha tudnám. A besorolásból annyi azért kiolvasható, hogy a szólás a kutya szó lekicsinylő, indulatos használatához tartozik, nem pedig egy konkrét beteg ebhez.
Van még egy csavar: a szólás idővel bővült is. Forgács Tamás akadémiai doktori értekezésének tézisei példaként hozzák, hogy a kutya baja utólag kiegészülhetett: így lett belőle kutya baja, mint a szentesi halottnak. Az értelmező szótár egy másik ironikus változatot is rögzít: kutya baja, csak a nyaka vagy a torka véres – ez már épp az ellenkezőjét jelenti, vagyis hogy valaki elég reménytelen helyzetben van.
Hátra van még a feketeleves – csak épp nem kávé
Ez az a szólás, amelyhez a legszebb történelmi legenda tapad. Eszerint 1541-ben, Buda elfoglalásakor a szultán sátrában vendégül látott magyar urak ebéd után távozni készültek, köztük Török Bálint. A vendéglátók marasztalták őket, mert „hátra van még a fekete leves”, azaz a kávé. A vendégek maradtak, és fogságba estek.
Hangulatos, de Forgács Tamás Történeti frazeológia című könyve szerint egyszerűen történelmi legenda. A kifejezés nem Török Bálint elfogásakor hangzott el először, és a feketeleves sem feketekávét jelentett.
A cáfolat Csefkó Gyula nevéhez fűződik, aki 1934-ben kimutatta, hogy a fekete leves a régi magyar konyha egyik kedvelt fogása volt. Főtt és sült húsokból állt, amelyeket sötét színű mártással öntöttek le. Amikor a hús javát megették, az asztalnál elhangzott, hogy most már a levét is igyák meg – ekkor volt tehát „még hátra a feketeleves”.
Szerintem ez a legszebb példa arra, hogyan működik a szólásmagyarázó legenda. Adott egy kifejezés, amelynek egyik eleme (a leves) idővel érthetetlenné válik, és valaki kitalál hozzá egy drámai jelenetet, amelyben ez az elem új értelmet kap. A dráma megmarad, a régi recept feledésbe merül.
A kutyavásár, amelyre a király csak később érkezett
Az egyszer volt Budán kutyavásár mondást akkor vetjük be, ha valaki egy egyszeri szerencsét akar megismételni. Az értelmező szótár szerint a kutyavásár szó csak ebben a közmondásban él, jelentése pedig: ilyesmi csak egyszer történik vagy történhetett meg.
A hozzá tartozó mesét valószínűleg te is ismered. A Magyar néprajzi lexikon így foglalja össze: a szegény ember Mátyás király közbenjárására sok pénzt kap a kutyáiért Budán. A gazdag szomszéd erre minden vagyonát pénzzé teszi, kutyákat vásárol, őt pedig azzal kergetik el, hogy „egyszer volt Budán kutyavásár”.
A lexikon ezt is a szólásmagyarázó mesék közé sorolja, „legtöbb változatában” Mátyás-mesének. Három irodalmi forrását tartja számon: Kiss János Elmés nyájasságok című gyűjteményét, Dugonics András Magyar példabeszédek című kötetét és Jókai Mór A magyar nép élce című gyűjteményét. A szájhagyományból később feljegyzett szövegek a lexikon szerint részben ezeknek a nyomtatott változatoknak a származékai.
Ebből az következik, hogy a nyomtatott anekdoták visszaszivárogtak a népi mesemondásba – és ha a lexikon besorolását komolyan vesszük, a sorrend jó eséllyel fordított, mint ahogy a mese sugallja: nem a történetből lett szólás, hanem a szólás kapott történetet. Van olyan változat is, amelyben a szegény ember azt hazudja, hogy macskákért kapott sok pénzt, és abban Mátyás király egyáltalán nem tűnik fel.
Zöld ág és medvebőr: amikor a szólás külföldről érkezett
A zöld ágra vergődik kifejezésről két szép magyarázat kering. Az egyik szerint a zöld a remény színe, tehát a szólás a remények beteljesüléséről szól. A másik egy sebzett madarat fest le, amely addig csapkod a földön, míg fel nem vergődik egy faágra, és biztonságba kerül.
Bárdosi Vilmos, a frazeológiai etimológiai szótár szerzője egyik szólásszótárának bevezetőjében mindkettőt „pusztán a fantáziára épített” magyarázatnak nevezi. A valóság prózaibb: német eredetű jövevényfrazémáról van szó (auf einen grünen Zweig kommen). A magyarban a 16–17. században még a némethez hasonlóan a jön vagy megy igével használták. A küszködést jobban kifejező vergődik ige később került bele, Bárdosi szerint vélhetően a felvergődik ige hatására.
A zöld ág tehát nem a reményt, hanem a tavaszi kizöldülést, a növekedést jelképezi. A madaras történet viszont annyira képszerű, hogy szinte sajnálom, amiért nem igaz.
A ne igyál előre a medve bőrére még messzebbről jött, és épp ezért nincs is magyar „eredettörténete”. Forgács Tamás tézisei a frazeológiai internacionalizmusok közé sorolják, vagyis azok közé a fordulatok közé, amelyek a nemzetközi szavakhoz hasonlóan a világ számos nyelvében megvannak. Ezek nagyobb része a Bibliára, antik mesékre, Európa-szerte ismert népi elbeszélésekre vagy középkori szólásokra vezethető vissza – ugyanebbe a körbe tartozik a kígyót melenget a keblén és a szénakazalban keresi a tűt is.
A tézisek egy másik érdekességre is rámutatnak: a medvés fordulat szólásként (előre iszik a medve bőrére) és közmondásként (Ne igyunk előre a medve bőrére!) is él, és az ilyen pároknál sokszor nem lehet biztosan eldönteni, melyik volt előbb.
Legenda vagy tény? Így ellenőrizheted
Nem minden szólásmagyarázat kitaláció. A néprajzi lexikon ugyanabban a szócikkben hoz egy ellenpéldát is: a Felváglak, mint Pap Dani a malacát! mondás egy karcagi polgár, Pap Dániel kijelentéséből ered. A malaca sehogy sem akart kimenni a többivel a csürhére (a közös disznónyájhoz), mire a gazda kijelentette, hogy majd otthon felvágják. Ezt nem egy anekdotagyűjtő találta ki: a lexikon szerint az ügyből pereskedés lett, és a tanúvallomások egybehangzóan igazolják az esetet (a szócikk szakirodalomként Szűcs Sándor 1957-es, Egy karcagi szólás eredete című tanulmányát adja meg). Ritka eset, de létezik.
A különbség tehát nem az, hogy a történet hihetően hangzik-e, hanem hogy van-e mögötte korabeli írásos nyom.
Ha legközelebb hallasz egy jó szólásmagyarázatot (és a nyakkendő horvát eredetéről szóló cikkünk után tudod, hogy a tárgyaknál is ugyanez a helyzet), tedd fel magadnak ezeket a kérdéseket:
| Kérdés | Ha igen… |
|---|---|
| Szerepel benne híres uralkodó vagy hadvezér? | gyanakodj: a feketelevesnél a szultán sátra, a kutyavásárnál Mátyás király adja a díszletet |
| Pontosabb a történet, mint maga a szólás? | valószínűleg utólag illesztették hozzá |
| Van a szólásnak más nyelvben is megfelelője? | könnyen lehet vándorló gondolat vagy átvétel, nem egy magyar eset emléke |
| Van egy mára érthetetlen eleme (leves, ág)? | épp ezt szokta „megmagyarázni” a legenda |
| Hivatkozik valaki korabeli iratra, gyűjteményre? | ez a jó jel – ilyen a Pap Dani-féle per |
A legnagyobb hiba, amit elkövethetsz, hogy a hihetőséget összekevered a bizonyítottsággal – erről az agyunk 10 százalékáról szóló tévhit kapcsán is írtunk.
Ha pedig komolyan érdekel egy-egy kifejezés háttere, ne a legelső netes listát nézd meg. Keresd elő O. Nagy Gábor Magyar szólások és közmondások című szótárát vagy Bárdosi Vilmos Szólások, közmondások eredete című frazeológiai etimológiai szótárát. Ezek nyelvészek munkái, és bennük sokkal kevesebb a Mátyás király.
Kép: fotoblend / Pixabay






