Kérj egy nyakkendőt Párizsban, Berlinben vagy Rómában, és akaratlanul is kimondasz egy népnevet. A cravate, a Krawatte és a cravatta mind a horvátok nevét viseli. Ez a történet legszilárdabb pontja.
Minden más, ami az évszázadok alatt rárakódott, már vegyes zsák. Piros kendők, szerelmes asszonyok, egy látványos párizsi bemutatkozás, meg egy New York-i szabó, aki 1924-ben „feltalálta” a mai nyakkendőt. Van köztük adatolt tény, félig igaz egyszerűsítés és színtiszta legenda.
Szedjük szét rétegenként.
Mit tud egy szótár, amit egy divatkönyv nem?
A legerősebb bizonyíték nem a divattörténészektől jön, hanem a szótárírók asztaláról. A francia nyelv nagy történeti szótára, a Trésor de la langue française etimológiai szócikke szinte nyomozói aprólékossággal követi végig a szó útját.
Az állomások így néznek ki. Eleinte a Cravate egyszerűen népnév, annyi mint „horvát” (melléknévként már 1573 előttről). 1630 körül Vincent Voiture egyik levelében felbukkan a compagnie de cravates: könnyűlovasok csapata, amely eredetileg horvátokból állt. A nyakba kötött kendő jelentés pedig 1649 és 1652 között kerül nyomtatásba, Louis Richer L’Ovide bouffon című burleszk művében. A szótár szerint olyan szövetsávról van szó, amilyet a horvát lovasok hordtak.
Ugyanitt olvasható, hogy ezek a lovasok már XIII. Lajos alatt zsoldosezredet alkottak francia szolgálatban, és ebből alakult meg 1666-ban a Royal-Cravate ezred. Hogy a szó milyen úton jutott be a franciába? A szótár két lehetőséget tart számon: a szláv hrvat szót vagy egy német nyelvjárási krawat alakot.
Az angolok sem maradtak le sokkal. Az Oxford English Dictionary szerint a cravat 1656-ban jelenik meg először, Thomas Blount szótáríró munkájában – ezt az NPR szótörténeti sorozata idézi.
És a magyar? Mi kilógunk a sorból. A nyakkendő átlátszó, saját összetétel (nyak + kendő), semmi horvát nincs benne. Kicsit sajnálom, bár legalább pontosan azt mondja, ami. Nem minden tárgynév ilyen őszinte: a gránit mosogatóban például egy szem gránit sincs, ahogy egy korábbi cikkünkből kiderült.
Hogyan lett egy lovascsapat kendőjéből európai divat?
A harmincéves háborúban (1618–1648) a horvát könnyűlovasság a császár, vagyis a Német-római Birodalom oldalán szerzett hírnevet. A gyorsaságáról ismerték. Az ellenfelei szerint a kegyetlenségéről is.
Filip Hren, a zágrábi Horvát Katolikus Egyetem hadtörténésze az NPR-nek józanul fogalmazott: nyakba kötött kendő korábban is létezett, a cravate viszont ebben a háborúban vált ismertté egész Európában. A francia hadsereg is felfigyelt a horvát lovasokra, és sokukat a saját szolgálatába toborozta.
A horvát lexikon, a Leksikografski zavod Miroslav Krleža által kiadott Hrvatska enciklopedija ugyanezt mondja. A XVII. században XIV. Lajos horvát ezredének katonái az egyenruhájuk részeként hordták a széles nyakkendőt, és a Croates (horvátok) névből ekkor formálódott a francia cravate.
Eddig szilárd talajon állunk. Innen kezd csúszós lenni.
A legendák, amiket mindenki továbbmesél
A népszerű változat jóval színesebb. Csak hát a színes nem mindig igaz.
A kedves, aki a kendőt kötötte. Gyakran olvasni, hogy a horvát katonák nyakába a feleségük vagy a szerelmük kötötte a kendőt, hűsége jeléül. Romantikus, nem? Vladimir Brnardić, a horvát hadtörténetről sokat publikáló történész és újságíró az NPR-nek maga is legendaként említi, nem dokumentált tényként. A praktikus magyarázat – a kendő védett a hideg és a füst ellen, bajban kötszernek is jó volt – hihetőbbnek tűnik, de az NPR cikke ezt is csak „állítólag” szinten hozza.
A Napkirály apródjai. XIV. Lajos tényleg sokat tett azért, hogy a kendő udvari divattá váljon, és Párizsból továbbvándoroljon más európai udvarokba. Az viszont, hogy az apródjai minden reggel kravátokat vittek elé, Filip Hren elbeszélésében is az „úgy mondják” kategóriába tartozik.
A nagy párizsi bemutatkozás, 1660. Ezt rengeteg helyen olvashatod: a horvát katonák 1660-ban, XIV. Lajos idején vitték a kendőt Franciaországba. Így írja például a nyakkendő hagyományát ápoló horvát egyesület, az Academia Cravatica is. Csakhogy a francia szótár a horvát zsoldosezredet már XIII. Lajos idejére teszi, és itt az évszámok döntenek. Ha a „nyakkendő” jelentés 1649–1652-ben már nyomtatásban szerepel, akkor 1660 legfeljebb a divat egyik csúcspontja lehetett. A kezdete biztosan nem.
„A horvátok találták fel a nyakkendőt.” Ez a legnagyobb egyszerűsítés az egész csokorban. Nyakba kötött kendőt jóval korábban is viseltek. A Hrvatska enciklopedija maga is megemlíti a római katonák focale nevű nyakkendőjét, ami a hidegtől óvta a nyakat. Az Academia Cravatica a Traianus-oszlop domborműveit és a kínai terrakotta hadsereg nyakkendőszerű kendőit is az előzmények közé sorolja.
A korrekt mondat tehát így szól: nem a tárgy, hanem egy divat és egy név kötődik a horvátokhoz. Szerintem ez semmivel sem kevésbé izgalmas.
Csaták, amelyekről kendőt neveztek el
A XVII. század végére a kendő levált a katonaságról, és önálló életre kelt. A horvát lexikon két korabeli elnevezést emel ki, és mindkettő mögött egy ütközet áll.
A steinkirk az 1692-es steenkerquei csata (a mai Belgium területén) után terjedt el. A győztes francia katonák nyakkendőt viseltek, ezt pedig a nők is átvették, a saját ízlésükre formálva. A „cremonai” kendő az 1702-es cremonai harcok után kapta a nevét, egy redőzött szalagról.
A francia forradalom alatt a fekete nyakkendő a régi rend elleni tiltakozás jelévé vált. A XIX. század végére a forma nagyjából a maihoz közelített, és minden alkalomnak megvolt a maga „szabályos” változata.
Langsdorf és az 1924-es évszám, ami nem stimmel
A mai, hosszú nyakkendő egy New York-i szabóhoz, Jesse Langsdorfhoz kötődik. A közkeletű történet szerint 1924-ben szabadalmaztatta a ferdén (a szálirányhoz képest 45 fokban, átlósan) szabott, három darabból varrt nyakkendőt, és ezzel megszületett a ma is használt forma.
Jó sztori. Szerencsére az okirat megvan, úgyhogy bele is lehet nézni.
A Google Patents adatbázisában elérhető US 1447090 számú szabadalom címe egyszerűen „Necktie”. Langsdorf 1922. április 12-én nyújtotta be, és 1923. február 27-én kapta meg. Nem 1924-ben tehát.
A szöveg ráadásul egy nagyon is hétköznapi bosszúsággal indít, amit bárki ismer, aki hordott már nyakkendőt. A négyes csomóval (four-in-hand) kötött darabot a szorosan gombolt gallér alatt húzogatni kell, a feszültségtől elszakad az öltés, a nyakkendő pedig szép lassan eldeformálódik.
És a megoldás? A szabadalom szerint nem a szabásban, hanem a nyakkendő belsejében rejlik. Egy mérsékelten rugalmas, szőtt bélés, amely együtt nyúlik a külső anyaggal, meg egy laza öltés, amely húzáskor megcsúszik, így a cérna nem pattan el. A ferde szabás is szóba kerül, de csak ajánlásként: a selyem „lehetőleg” ferdén legyen szabva, hogy a nyakkendő teste kissé rugalmas legyen.
Van itt még egy csavar. Az okirat úgy beszél a rugalmas, ferdén szabott anyagról, mint ami már ismert volt – csak a korábbi megoldásoknál az öltés nem bírta a terhelést. A „három darabból varrt” szerkezetről pedig egy szó sem esik benne.
Langsdorf érdeme ettől még valódi. A mai felépítés fő elemei – a ferdén szabott anyag, a belső bélés és a húzáskor megcsúszó öltés – mind ott vannak az 1923-as okiratban. Csak éppen nem egy 1924-es, a semmiből előpattant találmányról van szó, hanem egy már létező technika strapabíróvá tételéről. Ami, ha belegondolsz, a hétköznapokban többet számít, mint bármilyen újítás a rajzasztalon.
Október 18.: miért pont ekkor van a nyakkendő napja?
Ha arra tippelnél, hogy ez a dátum valami XVII. századi eseményhez kötődik, mellélőttél. A horvát Sabor tájékoztatása szerint 2003. október 18-án Pulában, a római amfiteátrumnál mutatták be a „Nyakkendő az Aréna körül” című látványos installációt, és azóta ez a nyakkendő napja. Hivatalos rangot 2008-ban kapott: a horvát parlament az Academia Cravatica javaslatára nyilvánította a nyakkendő napjává.
Egy apróság még. A Sabor maga „nemzetközi” nyakkendőnapként emlegeti, a hivatalos rangot viszont egy nemzeti parlament adta, nem valamilyen nemzetközi szervezet.
Ha legközelebb szóba kerül egy vacsoránál
Tipikus jelenet: valaki az asztalnál magabiztosan kijelenti, hogy a nyakkendőt a horvátok találták fel, és a feleségeik kötötték rájuk hűségük jeléül. Mit felelsz?
Három dolgot nyugodtan mondhatsz. A cravate szó a horvátok nevéből ered, és a nyakkendő jelentése az 1650-es évek elején már nyomtatásban adatolt. A horvát könnyűlovasok a harmincéves háborúban, majd francia szolgálatban is hordták a kendőt, a viselet pedig XIV. Lajos udvarából indult hódító útjára. A modern nyakkendő szerkezetének egyik kulcsszabadalma Jesse Langsdorfé, 1923-ból.
A kendőt kötő kedvesek, az apródok reggeli kravátjai és a „horvát találmány” pedig maradjanak annak, aminek a horvát történészek is tartják őket: szép hagyománynak, amit korabeli forrás nem igazol.
Ha pedig valaki 1924-et mond Langsdorfra, ne vitatkozz – vedd elő a telefonod, és keresd meg neki a US 1447090-es szabadalmat. Két kattintás, és ott a dátum feketén-fehéren.
Kép: Hans / Pixabay
